Dunaújváros történetében, az 1980-81-es tanévben két új általános iskola nyitotta meg kapuit a tanulók előtt. Az egyik, a számunkra kedves: Gárdonyi Géza Általános Iskola, akkori nevén Római II. sz. Általános Iskola. Az iskola alapító igazgatója a nagy tiszteletnek és szeretetnek örvendő Parrag József igazgató úr volt.

Iskolánk életét sok-sok momentum, emberi tényező határozta meg. Értékeit az Aranyvölgyi és a Barátság Általános Iskola értékei is gyarapították. Tehetséges és tenni akaró tanárok és tehetséges és tenni akaró gyerekek közös munkájából származó eredményeinkre büszkék vagyunk, immár négy évtizede.

Alapítóink

1980 óta

„In memoriam”

Visszaemlékezés volt igazgatónk, Parrag József szavaival:

„Dunaújváros rendkívüli erőfeszítések árán 1980-ban több nevelési és oktatási intézményt épített meg.”

Parrag József, Eszenyi Lajosné, Váradi Zoltánné, Asztalos Lászlóné, ,Bognár Nándorné Csomorné Gulyás Erzsi, Dr. Csonka Pálné, Gerencsér Tamás, Herczeg Béláné,  Dr. Horváth Elemérné, Rohonczi Istvánné, Kiss Béláné, Kiss Valérné, Kovács Mária, Dr. Liptai Lászlóné, Maráz Lászlóné, Matéz Tivadar, Meizl Józsefné, Szabó Sándor, Szakács Lajosné, Takács Julianna, Vinklár Lászlóné, Árendás Rozália, Bakos Zoltánné, Bakonyi Jánosné, Berta Andrásné, Cseh József, Borsodi Róbert, Facskó Ágnes, Godányi Hedvig, Geiszler Józsefné, Gergics Aranka, Gréczi Lászlóné, Horváth Lászlóné, Kanál Mária, Kapui Rózsa, Kőrösiné Draskóczy Mária, Kuruczleki Erzsébet, Lampert Jánosné, Horváth Zoltánné, Mosoni Anna, Németh Istvánné, Ruzsonyi Jenőné, Paczolai Györgyi, Sári Mária, Smuk Imréné, Szilágyiné Stung Mária, Tóth Katalin, Venczelné Gulyás Edit, Antal Tiborné, Ballóné Tarlós Hilda, Bódi Zoltánné, Farkas Józsefné, Halász Ferencné, Kádár Katalin, Kohutné Tábori Margit, Muskó Zoltánné, Oroszné Garami Zsuzsa, Rideg István, Szabó Dénesné, Tóthné Puskás Csilla, Turcsányi Mátyásné, Rozonics Péterné, Gyurkity Bódogné, Szűcsény Józsefné, Opposits János, Gyarmati Pálné, Orgovány Istvánné, Szabó Istvánné, Tóth Mátyásné, Karnics Józsefné, Árpási Jánosné, Kabók Imréné, Györök János, Györök Jánosné, Szabó Jánosné, Badi Imréné, Csikós Józsefné, Kuti Lajosné, Petrucz Zoltánné

Ennek köszönhetően 1980. szeptember 1-én kezdte meg működését a Gárdonyi Géza Általános Iskola – akkori nevén Római Városrészi II. sz. Általános Iskola – elkészültével – a város fennállása óta először – lényegesen javultak az oktatás tárgyi feltételei, annak ellenére, hogy ebben az iskolában részlegesen megmaradt a váltakozó tanítás (3-4. évfolyamon), míg a többi általános iskolában csak délelőtt tanítottak. Erre az iskolára égetően szüksége volt a Római városrészben élő családoknak. Volt olyan nap, amikor több mint 500 szülő és gyermek hordta a bútorokat, takarított és rendezte be a tantermeket.

A tanévnyitó szinte népünnepély volt. Óriási tömeg jelent meg. Mindenki látni akarta a szép és új iskolát, amelynek indítását a szülők és tanulók is munkájukkal segítették. A 24 tanterem, 6 napközis foglalkoztató, 2 előadó, 4 műhelyterem, 1 könyvtár, 2 úttörőszoba és 586 m²-es tornaterem, főzőkonyha és étterem jelentette a boldogságot. Induláskor a tanulók száma: 1360 fő, a nevelők létszáma 73 fő volt. Végre a lakhelyük közelében tanulhattak az itt élők gyermekei. 41 tanulócsoportban és az igényeknek megfelelő számú napközis csoportban. A zavartalan tanítás megindításáért a tanév kezdése előtti időben is sokat tett a nevelőtestület és az iskola vezetése.

Az indulás évében az alsó tagozat 1-4 osztályai közül egy-egy osztályban testnevelés szaktanterv szerint tanultak a gyerekek. A tagozat felfejlődött a 8. osztályig. A tanulók összetétele heterogén volt. Az iskola élvezte a szülők támogatását. A nevelőtestület töretlenül dolgozott céljai megvalósításán, az iskolai hagyományok megteremtésén, a belső életet szabályozó rend kialakításán, az iskola egyéni arculatának megformálásán.

Úgy gondolom, sikerült az elmúlt időszak alatt kialakítani a jó iskolai légkört, a tudás becsületét, az iskolai ünnepek magas színvonalát.

A pedagógusok folyamatosan hajlandók voltak az önképzésre, az új módszerek bevezetésére és a társadalom igényének megfelelően az iskolában irányt változtatni. A nyugati nyelveket tanító, tagozatos osztályokat indítani, kis létszámú és gazdasszonyképző osztályokat létrehozni.

A karneválok, az iskolai gálák, a Gárdonyi-napok színes rendezvényei mind-mind a tanulók szórakozását jelentette. Külön köszönet a nevelőtestületnek, hogy ezeken a rendezvényeken maguk is szereplőkké váltak, sokat fáradoztak sikereikért. Ezeknek a folyamatoknak, rendezvényeknek a szülők is mindig támogatói voltak.

Hasonlóan a nyári táboroztatás, a tanulmányi kirándulások, országjárások, az iskola szépítési akciók támogatásában is jeleskedtek.

Hét évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az iskola felvehesse Gárdonyi Géza nevét. Az Oktatási Minisztérium ugyanis munkásmozgalmi személyről szerette volna elnevezni az intézményt. A nevelőtestület és az iskolavezetés ezt meghiúsította. 1987-ben szép és bensőséges ünnepély keretében vettük át a névhasználati oklevelet és az iskola előtt felavathattuk Gárdonyi Géza mellszobrát. A névadás megtörténtével újabb hagyomány teremtődött.

A visszaemlékezésben is szeretném megköszönni, hogy 16 éven át – nyugdíjazásomig – vezethettem ezt az iskolát. Élvezhettem a tanulók szeretetét, a nevelőtestület és a szülők támogatását.”

Egy évtized a
Római körút 51-ben

 Bognár Nándor – IGAZGATÓ

Kerek évforduló ünneplése kapcsán általában a múltat idézzük, értékeljük a jelent és tervezzük a jövőt. Számomra 1996 nyarával kezdődik az emlékezés.

Szomorúságot, kihívást és örömöt érezhettem a nyári vakáció idején a költözködésre alkalmas „dobozok” társaságában. A racionalizálás áldozata lett az Aranyvölgyi Általános Iskola, amelyet 11 évig irányítottam; új lehetőségként sikeres pályázat után egy nagy iskola vezetése várt vezetőtársaimra és rám. Új tantestület, jó közösséget kellett kialakítani annak érdekében, hogy gyermek, pedagógus jól érezze magát, a szülő is elégedett legyen. Iskolánk kedvező helyzetbe is került, hiszen megtarthatta az idegen nyelvi tagozatot és az új környezetben elindíthatta az emelt szintű táncművészeti képzést. A „Gárdonyit” úgy ismerhették, ahol jó sportolókat képeznek, az angol-német oktatás színvonala jó és kiválóak az iskola hagyományai. Nagyon sokan emlékeznek a sátortáborozásokra az ország legszebb tájain, sok vidám vetélkedőre, a gyermeknapok nagyszerű hangulatú eseményeire, a vándortáborok gondtalan napjaira. Mit tehetett ehhez hozzá az iskola új csapata? Közös reményünk volt a balett-oktatás elfogadtatása az új környezetben, amelynek feltételei egy korszerű balett-teremmel optimálissá váltak. Iskolánk és városunk fontos kulturális eseményévé vált az évenkénti „Gála”: tanulóink legjobbjainak bemutatója a Bartók Művészetek Házában. Rendszeressé váltak a havonkénti iskolagyűlések, ahol kiadtuk a „Hónap Gárdonyisa” címet.

Fogadhattuk iskolánkban az Európai Unió soros elnökét, Ausztria képviseletében Hans Póriast, Ausztria magyarországi nagykövetét, aki nagy elragadtatással nyilatkozott iskolánkban zajló pedagógiai folyamatokról, különösen a táncoktatás színvonaláról, a tanulóink tudásáról és felkészültségéről. Iskolánk az Apáczai Kiadó által meghirdetett Apáczai-díjat időrendben a következő tanulóink nyerték el: Molnár Réka, Tóth Eszter, Molnár László, Béni Zoltán, Szűcs Gabriella, Csere Döniz, Manzéger Anna, Tenyér Barbara, Rideg Diána.

Iskolánk sok kiválóversenyzőt nevelt a városnak és országunknak: az atléta Fehér Románt, Váczi Márkot, Szegedi Balázst és Meixner Mónikát; a jégkorongozó Ladányi Balázst, Szélig Viktort, Berényi Norbertet, Erdősi Pétert, Holló Istvánt, Kővágó Kristófot, Bali Zsoltot, Mekler Róbertet, Király Zsoltot; a labdarúgó Torma Gábort; a többszörös magyar bajnok dunaújvárosi vízilabdacsapat tagjait: Erdősi Verát, Bódi Anettet, Szűcs Gabriellát, Poszkoli Ritát, vagy a Fair Play-díjas Járki Dánielt. Büszkék vagyunk a Honvéd Táncegyüttes tagjára, Gombai Tamásra és a Bartók Táncszínház kiváló táncosaira: Suplicz Mihályra, Berényi Krisztián, Fehér Péter és Bálint Péterre.

Táncművészeti tagozatos tanulóink is megmérették magukat a junior táncversenyeken, országos-, világ- és Európa-bajnokságokon. Újvári Milán a Táncművészeti Főiskolán fejezte be tánctanulmányait; 7. osztályos korában junior világbajnoki címet szerzett. Többszörös országos bajnoki címet tudhatnak még maguknak volt és jelenlegi tanulóink közül: Hólik Éva, Kondor Gabriella, Bors Cintia, Kaszás Katalin, Németh Viktória, Ősi Dalma, Kovács Barbara, Kozma Gerda Dominika és Tóth Barbara.

Intézményünket színfoltként gazdagította a Barátság Általános Iskola tanulócsoportjainak és pedagógus közösségük egy részének iskolánkba érkezése. Oktatási kínálatunkat tovább bővítette a matematika tagozat és a mindennapos testnevelés. Rendszeressé váltak a sí- és szánkótáborok, gyalogos és kerékpáros vándortáborok. A sport és a testnevelés minőségi színvonala tovább erősödött. Kiemelt rendezvényünké vált a Magyar Gyermekek Fedettpályás Atlétikai Világtalálkozója, amelyen a Felvidék, Erdély, Vajdaság és Kárpátalja magyar gyermekei találkoztak, s ahol nemcsak a sport jutott kiemelt szerephez.

Országos tanulmányi versenyeken is megtalálhattuk iskolánk tanulóit; így magyarból Béni Zoltánt, földrajzból Dobai Rajmundot, matematikából Hoffmann Jenőt, Móró Milánt, Molnár Lászlót; a szinte minden tantárgyból kiemelkedően teljesítő Heltai Botondot, Marczinusz Íriszt, Sahin-Tóth Juditot, Krajecz Laurát, Müller Annát, Sztanó Kata Kincsőt.

2005/2006-os tanév kiemelkedő művészeti sikerét iskolánk 2. osztályosai vívták ki, akik a Pesovár Ferenc Országos Népdaléneklési Verseny döntőjében kiemelt arany minősítést szereztek. A csoport tagjai: Bokor Bernadett, Hetényi Éva, Kardos Dorina, Molnár Vivien, Pavleszek Ildikó, Szabó Eszter, Szekeres Enikő, Szöllősi Fruzsina, Tóháti Rebeka, Varjas Fanni.

Örömmel vesszük tudomásul, hogy iskolánk tanulói szép számmal vesznek részt művészeti- és rajzpályázatokon. Szép eredményeinket a különböző kiállításokon bemutatott alkotásaik jelzik.

Tíz év talán nem sok, de nem is kevés egy iskola életében. Sok volt a munka, a tennivaló, de az akarással, tehetséggel, jó szándékkal soha nem volt baj. A mindennapi oktató-nevelőmunka mellett szépítettük, próbáltuk otthonosabbá tenni iskolánkat, hogy méltók legyünk Gárdonyi Géza emlékéhez.

Bízom benne, hogy ehhez nekem is sikerült egy kis részben hozzájárulnom.

Újabb mérföldkövek